8. rész

- Köszönöm- mondta alig hallhatóan, bár én még így is meghallottam. Nem szeretnék elveszíteni egy ilyen csodás barátot. Mostanában ritkán adatik meg az ilyen egy embernek. Ha pedig igen, nagyon meg kell becsülni, hisz a végén még elveszíti azt akiben igazán bízott. Egy hosszú, kínosnak nem nevezhető csend állt fel, amit talán most nem is bánok annyira. Komolyan el kéne gondolkodnom azon, hogy mi lesz ezek után. Sandy él, én pedig eddig úgy terveztem, hogy a pokol fenekén fogom leélni a hátralevő életemet és nem foglalkozni a fenti világgal. Bár eldönteni nem tudnám, hogy melyik a rosszabb vagy melyik a jobb. Mindkét helynek megvan a saját előnye is és a hátránya is. Bár az igaz, hogy mostantól nagyobb hátránya lesz a pokolnak, hogy Niall-t én magam változtattam át. Még talán Zayn sem okozott ekkora terhet, mikor már ennek a tudata hatszor lefáraszt. Valamikor még magam sem tudom elhinni, hogy én mekkora egy idióta vagyok és, hogy azért változtattam át egy embert mert nem tudtam magamnak megálljt parancsolni. Amit a tizenhét év alatt simán gyakorolhattam volna. De az igaz, hogy nem lett volna min, mivel életem során eddig nem olyan sokszor húztak fel annyira, hogy figyelnem kelljen a bennem lakozó démonra.

- Önök Sandy Morgan hozzátartozói?- a hangra hirtelen kaptam fel a fejem, majd olyan gyorsan is pattantam fel a székről. A gyors mozdulattól megszédültem, bár most nem is érdekelt annyira, tudni akarom, hogy mi van a húgommal.

- Igen, a nővére vagyok. Kérem, mi van vele?- izgulok a kijelentésétől, bár szívét hallgatva elég         nyugodt, nagy baj nem történhetett akkor.

- Nos, a vérzést sikeresen megállítottuk, a kislánynak nem történt nagyobb károsodása, jelenleg még altatás alatt van, bár akármikor felkelhet. Most már be lehet hozzá menni, de előtte még lenne pár kérdésem, kérem jöjjön velem- fejével arrébb bökött, hogy négyszemközt tudjunk beszélni, bár nem érne olyan sokat, hisz Liam így is hallana, szóval tökmindegy- A családjáról szeretnék pár kérdést feltenni, de csak ha nem baj.

- Nyugodtan- mosolygok rá halványan, egy aprót bólint majd folytatja a beszédjét.

- Önnek még vannak hozzátartozói?

- Hát, öhm... A húgomon kívül, nem, nincs senki más- arcom a szokásos fintort veszi fel, amit már oly sokszor láthattak tőlem az emberek. Mintha az arcmimikám beragadt volna. Megint.

- Van már tizennyolc?

- Pár hónap múlva- ennek nem lesz jó vége, érzem. A doktor is kezd ideges lenni, ez baszott jó.

- A lány árva, ön is, amíg nincs tizennyolc mindketten árvaházba kell vonulniuk!

- Na ezt nem gondolhatja komolyan, az a pár hónap már semmit sem ér, eddig ugyanúgy el tartottam magam, tudok magamra és a húgomra vigyázni. Nem vagyok az éretlen tinilány, aki mit sem tud az életről! Már rég fel kellett nőnöm, és lelkileg ezt a szintet már elértem. Nem  kell miattunk aggódnia.

- Ami azt illeti, van még hozzátartozója- hátam mögött ismerős hang szólalt fel, ami különösebben nem Liamé volt. Lassan fordulok meg, és amikor meglátom az illetőt, köpni-nyelni nem tudok.

- Uhm... ezt... ezt hogy?- szemeim minden bizonnyal hatalmasra vannak kerekedve a döbbenettől.

- Uram, ha kérdezhetem, ön ki?- a doktor hangja szintén olyan döbbent volt, mint az enyém.

- Én vagyok a nagyapja ennek a lánynak- majd rám mutat Lucifer, szemében pedig egy érdekes fény csillan meg, amit ritkán látok az ő szemében. Talán annyira nem is tudnám meghatározni, hogy jelenleg milyen gonosz tettek járhatnak a fejében. Egyáltalán hogy a picsába változtatta meg az alakját? Mi van mostanában mindenkivel? Elég érdekes fejjel mérhettem végig, az biztos. Szemöldököm az égbe szalad, mikor rám mosolyog, de ezt látva inkább vissza is néz az orvosra.

- Szóval... Öhm... Mi is a neve? - mikor az orvos felteszi a kérdést, koppan valami. Csak nem mondhatja el az igazi nevét, na hát ez tök jó lesz, előre érzem. Jól éreztem? Pár másodpercre tényleg felgyorsult a szívverése? Ennél érdekesebb dolgok már ma  nem is történhetnek. De szerencsére a húgom legalább jól van. Na de Zayn? Begyógyulhatott már a sebe? Ha hazaértem azonnal beszélek vele, az biztos. Remélem nem haragudott meg, de gondolhatja, hogy nem voltam önmagamnál.

- Peter. Peter Morgan - ez most komoly? Nem kellett rajta olyan sokáig gondolkodnia, ahogy látom. Benyögött egy nevet, ami igazából nem is az övé, hanem az apámé. Egy kicsit sem volt feltűnő, hogy el kellett gondolkodnia pár másodpercre, hogy mi a neve. De lehet, hogy az orvos van olyan gyökér, és nem vette észre ezt a kis kihagyást.

-  Doktor úr, a húgomat akkor mikor is engedik haza? - mondjuk nem reménykedem abban, hogy ma, mivel teljesen biztos vagyok benne, hogy ez teljességgel képtelenség lenne. Most műtötték.

- Egy hét, aztán hazamehet, de persze csak akkor, ha minden jó lesz, és nem romlik az állapota - hangjából már szinte ki lehet hallani, hogy már nagyon menne ezért egy bólintással elfordulok, majd szembe nézek a nagyapámmal. Még mindig nem bírom felfogni, hogy ezt hogy gondolta, hogy most csak úgy feljön. Néha már szellemileg fájdalmas, hogy miket tud művelni. Szörnyű, komolyan mondom, szörnyű.

- Peter Morgan? Komolyan Lucifer, annyira bírom, mikor csak így megjelensz, aztán úgy viselkedsz, mintha egy jó nagyapa lennél - hangom tele volt gúnnyal, fintorral, szánalommal. Néha nem tudom felfogni, hogy mikre lehet képes az alvilág ura. Köszönöm, többet nem kérek belőle. Nekem ennyi elég volt mára. Így is, még Zayn-nel is kell beszélnem, Liam-el is, sőt, mindenki mással is. Niall pedig... Niall meg csak úgy van, aztán vagy elkap, vagy nem, ez már csak rajta áll.

- Ne most kezdjél el kioktatni, inkább menjünk le, van pár megbeszélni valónk is. De hozd magaddal Liamet és Zaynt is, nem fogjuk őket fent hagyni.

- Hát, az a helyzet, hogy nem csak Liam és Zayn démon már - fejemet egy kissé lejebb hajtottam, majd úgy kezdtem el a tarkómat vakarászni, mintha nem tehetnék semmiről sem. Egy nagyon kicsikét kínos csak, de komolyan. Jézusom, még mindig nem tudom elhinni, hogy ezt tettem Niallel, és, hogy ennek mekkora következményei lesznek majd, előre érzem, hogy engem fognak lenyakazni, nem Niallt.

- Nár megint mit csináltál? - talán lehet, hogy annyira nem is várja a választ, le kéne ültetenem, nehogy aztán még helyben megöljön, vagy valami.

- Na jó, elmondom, de ne ölj meg - a végét egy kicsit elnevetem, de hamar visszaváltok komoly hangnemre - Átváltoztattam valakit ma démonná.

- Hogy mi? Mit csináltál? MI?

- Nyugi van, meg akart ölni, átváltoztam, majdnem megöltem, örüljön, hogy megmaradt a vadászbúrája és még kapott hozzá démont is. Mondjuk azt remélem, hogy Liam figyel rá, mivel ott hagytam őket a házban, bár ő éppen akkor lesokkolva ült a felnak támaszkodva, de azért, csak figyeljen rá.

- Szerinted ez vicces?

- Mert gúnyosan nevettem egyet ezen az egész helyzeten, nem kell azt gondolnod, hogy ez valójában is annyira vicces - fejemet fogva párszor megráztam magam, egy kis hangot is eresztettem hozzá, hát nem hiszem el, hogy, hogyan lehet valaki ennyire gyökér. Hát ez már nekem fáj baszki.

- Mi az, hogy vadász? - hát persze, tématerelés, mint mindig.

- Mit nem értesz azon, hogy vadász? Először azt hittem, hogy egy kibaszott bérgyilkos, ő ölte meg anyámat, majd a nagyit, majd a húgomat is majdnem.

- A húgodról még elbeszélgetünk. Milyen vadász?

- Gondolom olyan vadász, aki olyanokra vadászik, mint én, vagy te, vagy akárki, aki természetfeletti lény.

- Megölöm azt a gyereket - na hát harag, az tuti, hogy van a hangjában.

- Kétlem Lucifer, erősen kétlem, hogy meg fogod, illetve meg tudod őt ölni. Jelenleg még én sem kezdenék ki vele, így, emberként.

- Azért mérd össze a te erőd és az enyémet, drágaságom. Azért, mégis csak én vagyok az alvilág ura.

- Jó, hogy mondod. Hogyan vettél fel ilyen emberi alakot? - elmenekülni nem tud, ebben már benne ragadt.

- Szerinted nem tudok beleszállni random emberekbe? Vagy, olyanokba akik már meghaltak? Könnyű ügy, simán megtehetem akármikor, ezen már te ne aggódj.

- Szerinted aggódom? Ne viccelj, remélem ezt te sem gondoltad komolyan! - kijelentésemre csak egy fintorral jutalmazott meg, én pedig egy váll rándítással elindultam a bejárathoz - Jössz is, vagy itt fogsz állni egész éjjel? 

- Nyugalom, megyek. De igyekezzünk, nincs kedvem már sokáig ezen a hülye helyen lenni, sokkal jobb lent, nem értem, hogy te miért nem költözöl oda le. 

- Mivel még mindig félig ember vagyok és ide is húznak dolgok, nem csak oda arra a nagyon "csodás" helyre, amit te annyira szeretsz - unom, hogy állandóan fenn akad olyanban, ami egy természetes dolog lenne. 

- Attól még ugyanúgy oda költözhetnél, nincs abban semmi, hogy te most félig ember vagy.

- De abban van valami, hogy már kurvára idegesítő vagy, szóval ideje lenne már tényleg visszamenned. 

- Milyen jó, hogy neked és Sandynek is velem kell majd jönnötök, mivel lesz egy fontos elintézi valótok - hangja sejtelmes, nem akarom megtudni, hogy mi az az elintézni való. Nem kérek az ő dolgaiból. 

Sziasztook:)
Sajnálom ezeket a késéseket, de mivel nekem még suli van ezért most még teljesen arra összpontosítok, de ígérem, a szünetben próbálok egyre aktívabb lenni megint és hozni azokat a részeket:)
Addig pedig, ha tetszett kommenteljetek, iratkozzatok fel és pipáljatok
Kommentben pedig írjátok meg nekem, hogy milyen lett a bizonyítványotok :)
További szép napot <3

-