2016. december 5., hétfő

9. rész

- Gyerünk Liam, megyünk haza, aztán kicsináljuk azt a szerencsétlent - mondom röhögve amikor elé érek. Ő még mindig abban a kényelmetlen székben ült.
- Szét ment a seggem, ideje volt már jönnötök - kijelentésére nevetek egy nagyot, majd gyorsan el is halkulok, mivel lassan tíz óra és azért ez mégis csak egy kórház.
- Tudod, nem mindennapi, hogy a saját öregapád feljön az élők közé egy kibaszott álarcban, majd hirtelen gondoskodni kezd rólunk, és azt mondja egy orvosnak, hogy majd ő lesz az az ember aki felnevel minket. De a lényeg, hogy Sandy nem is ismeri, szóval nem tudom, hogy, hogy a faszomba fogom én ezt egyáltalán megoldani. De lényegtelen, csak menjünk haza.
- Nem ismer a húgod? - szólal meg mögöttem Lucifer.
- Rossz az emlékezőképességed? - vágom vissza. Nem hiszem el, hogy ennyire hülye, vagy csak amnéziás, de inkább hülye.
- Akkor ma bemutatkozom neki - kacsint rám. Én erre a kijelentésére csak a fejem fogom.
- És hogyan fogsz neki bemutatkozni? Helló, én vagyok a nagypapád, aki körülbelül hét éve le sem szar, de most én foglak felnevelni, ezért szokj hozzá ehhez a szituációhoz!? Téged tényleg teljesen meghülyített a lenti élet, nem is értem, hogyan vagy még te a trónon - erre a reakciója csak egy szemöldökfelvonás volt, nem is számítottam többre, mivel tudja, hogy teljes mértékben nekem van igazam. Eközben a kis veszekedés közben beülünk az autóba, majd hazavezetek. Egész úton senki nem szól egy árva szót sem, de talán jobb ez így. Nincs kedvem többet idegeskedni. Azt még megtehetem otthon is, amikor beszélnem kell a két fiúval, bocsánatot kérnem Zayntől és valamit kezdenem is kell majd Niallel, hogy lehetőleg ne ma tépje ki a torkomat. Túl este van már ahhoz.
A kis gondolatmenetem alatt meg is érkezünk, én azonnal kipattanok az autóból és bemegyek a házamba. Szerencsére semmi és senki nem támadott hátba, szóval ez már egy jó jel. Besétálva a nappaliba azt látom, hogy a négy fiú ott ücsörög, feszültség a levegőben, de azért elbeszélgetnek. Már amennyire tudnak az esetek után.
- Helló - intek mindenkinek, majd valaki köszön, valaki nem - Őhm... Zayn, kérlek, beszélhetnénk? - kérdésemre csak bólint egyet, majd feláll előttem és felmegy az emeletre, majd mikor már rám néz belekezdek a mondandómba - Szóval, amit tettem veled azt nagyon sajnálom, nem tudom, hogy mi van velem mostanában, felülkerekedik rajtam valami és nem tudom magam irányítani. Teljesen hülye voltam, de nem is tudom pontosan, hogy akkor mit is tettem, de tényleg nagyon sajnálom. Remélem megértesz és megbocsájtasz nekem, de persze azt is megértem ha... - mondandómat nem tudom befejezni, mivel átölelt, amitől még a lélegzetem is megakadt, mivel ilyet sem tett még az elmúlt pár hétben. Furcsán éreztem magam az egész miatt, de jó érzéssel is töltött el egyben. Mikor elenged rámmosolyog, majd elmegy. Ennyi? Azt hittem, hogy azért még fog mondani valami, de mindegy, nekem ez is megteszi. Mikor lesétálok Liam csak bólint egyet. Vajon elmondhatta a többieknek, hogy mi is ez az egész valójában? Reméle, hogy igen és akkor nekem már nem kell, az egy kicsit kínosabb szitu lenne, de még csak nem is ismernek, és lehet, hogy engem nem értenének meg annyira, mint Liamet. Niall rám néz, az utálat talán csillapodott benne, de ma nem kísérelem meg, hogy a közelébe menjek, inkább elmegyek aludni.
- Liam, elmondtad nekik? - tudja, hogy mire gondolok, olyan, mintha tényleg egy gondolatolvasó lenne, de szimplán csak a legjobb barátom. Aki szeret.
- Igen, el, és eléggé normálisan fogadták, jobban, mint amire számítottam.
- Ennek örülök, köszönöm. Megyek aludni, majd mindenki talál magának helyet, remélem. Jóéjt - ölelem át Liamet, majd ezzel felmegyek a szobámba, onnan pedig egyenesen a fürdőbe, ahol lemosom magamról a mai napi nehézségeket. Mikor már elvégeztem minden dolgomat, kilépek a fürdőből, de azonnal meg is torpanok, mivel egy nemvárt vendégem van az ágyamban.
- Nem volt helyed, mi? - röhögöm el magam, majd megrázom a fejem és ezzel pedig bedőlök Liam mellé az ágyba.
- Azt hittem, hogy csak később találkozunk - nevetett végül is.
- Hidd el, én is azt hittem, mostanáig. Sőt, talán reméltem is - a végére visszafogtam a mosolyom, hogy vegyen egy kicsit komolyan, bár, még én sem veszem magam komolyan, pedig valamikor kéne.
-  Tudom, hogy csak viccelsz, ne legyél gonosz - öklöz bele a vállamba.
- Na, na, na, azt nem mondtam, hogy meg is üthetsz, vagy akármi. Örülj, hogy az ágyamban vagy, és nem a földön kell az éjszakádat töltened.
- Akkor is tudom, hogy viccelsz - mutat rám, miközben a szemeit összeszűkíti. Mintha ezzel kihozná belőlem az igazságot.
- Majd egyszer megtudod - sóhajtok egy nagyot, majd mosolyogva elfordulok tőle - Bolond - suttogom neki a végén, amire csak egy halk kuncogással válaszol, majd belém karol és elalszik. Romantikusnak hangzik, de még mindig csak a legjobb barátomként tekintek rá.
                                                                            ***
Reggel, amikor megfordulok az ágyban, egy testbe ütközik a kezem. Mikor kinyitom a szemem, csak akkor jut az eszembe, hogy Liam tegnap este mellém feküdt, mivel nem volt hely máshol. Mosolyognom kellett a tegnap esti beszélgetésünktől. Ugyanezzel a mosollyal erőt véve magamon, kiugrok az ágyból, amelyhez egy nyújtózkodást és egy ásítást is társítok. Elvégzem a reggeli teendőimet, majd lemegyek a konyhába, hogy reggelit készítsek.
Ahogy észreveszem, még senki sem kelt fel, ezért valamilyen szinten nyugodtabnak érzem magam. Szépen lassan készíthetek el mindent, s közben nem kell arra gondolnom, hogy ki melyik percben fog éhen halni miattam.
Főzök egy jó nagy adag kávét, majd nekiállok a hűtőben kutakodni, hogy milyen finomságot is készítsek ma reggelire. A végén omlett és szendvics mellett döntök. Legalább tíz tojást feltörök és körülbelül ugyanennyi szendvicset is csinálok mellé. Amikor már az utolsó darabokat készítem, hallom, hogy valaki mögöttem kávét tölt magának, majd leül az asztalhoz. Kattan az öngyújtó, majd az illető magához húzza a hamutálcát, és elkezdi szívni a cigijét. Felveszem a pultról a dobozomat, kiveszek belőle egy szálat majd megfordulok.
- Kérhetek gyújtót?
- Neked is jó reggelt, Sarah.
- Bocs, jó reggelt, Zayn - rámosolyognék, de inkább ajkaim közé veszem a szálat, és odahajolok hozzá, hogy meggyújtsa a cigimet - Köszönöm! - erre csak bólint egyet. Eléggé fura, tegnap még normális volt, most pedig nem olyan beszédes. Inkább hanyagolom a dolgot és öntök magamnak kávét, majd egy tányérra rakok magamnak szendvicset - Nem vagy éhes? - a kérdésemre csak egy fejrázást kapok. Kezd egészen idegesíteni, ezért a tányéromat majd' összetörve dobom rá az asztalomra, majd ugyanilyen durván ülök le a vele szemben levő székre is.
- Minden reggel ilyen idegbeteg vagy?
- neked meg mi a bajod, Zayn? Csak felbasz, hogy tegnap még teljesen normálisan viselkedtél velem, most meg olyan, mintha utálnál és nem bírsz mellettem meglenni - kijelentésemre csak felállt, majd kiment a konyhából, de az ajtóban visszafordult.
- Bocs - pislogok párat, majd próbálom magamban megérteni, hogy ez mi a faszom volt. Jól kezdődik a reggel.
- Ez meg mi volt? - szólalt meg egy hang mögöttem. Azonnal felismertem Liam hangját, ezért csak sóhajtottam egyet.
- Hidd el, Liam, én sem tudom. Tegnap tök normális volt velem, ma meg mintha nem is ő lenne.
- Majd beszélek vele - mosolygott rám, majd ő is öntött magának kávét és magához vett egy jó nagy adag omlettet.
 - Te aztán éhes lehetsz - nevetek rá, majd ő is nevetve megrázza a fejét és kimegy a konyhából. Liam után pedig sorban jöttek a többiek. Legvégül Niall tette be a lábát a konyhába, aki szinte hozzám sem szól és rám sem nézett. Nem is vártam tőle többet. Ő utál, én még annál is jobban. Talán jobb is, hogy egy szó nélkül öntött magának kávét, de ezzel ki is ment  a konyhából. Niall sem és Zayn sem éhes. Gondolom az lehet az oka, hogy még csak nemrég lettek démonok. Zayn elég jól bírja, el kéne vinnem őt vadászni, vagy nem tudom, de mégsem hagyhatom, hogy itt haljon éhen. Bár ha annyira éhezne szerintem már tett volna érte valamit. Csak ne embert öljön meg, mert akkor Lucifer engem öl meg, hogy az "újszülötteknek" megengedem, hogy embert vadásszanak. Kizárt dolognak tartom, hogy csak úgy szó nélkül hagyná. Egy nagyot sóhajtva felállok az asztaltól, majd elmosom a bögrémet és én is kilépek a konyhából.
- Zayn merre van? - kérdezem meg Liamtől, mivel talán már csak ő hajlandó velem beszélni az öt fiú közül. Talán még Zayn, ha éppen jó kedve van. Gondolom.
- Felment a szobába - mondta semleges hanggal, amire csak mosolyogva bólintok egyet, de a végére azért ő is elmosolyodik, szóval megnyugtatom magam, hogy nincs semmi baja velem. Ezzel pedig fogom magam és felmegyek a lépcsőn, egyenesen Zayn szobája felé tartva. Bekopogok rajta, majd azonnal nyílik is az ajtó.
- Mit szeretnél? - Zayn elég mogorva ma, ezért ezt a kérdést sem tette fel másképp.
- Bemehetnék? - kérdésemre csak kitárta az ajtót és félrelépett, jelezvén, hogy menjek be, majd becsukta és bezárta az ajtót. A szoba ugyanolyan volt, mint a többi vendégszoba a házban. Különleges illat csapta meg az orromat, amit cigaretta szag és édeskés mentol keverékének illata volt érezhető. Félhomály terül szét az egész szobán, majd mikor már megfordulnék, hogy beszéljek vele, ő már az ágyán fekszik és nyomja a telefonját.
- Figyelnél rám pár pillanatra, légyszíves?
- Hát persze, mondd csak - teljes mértékben érezhető volt az irónia a hangjában. Egyáltalán minek engedett be, ha ennyire nem szeretne egy társaságban lenni velem?
- Figyelj, lassan egy hónapja már démon vagy, valamikor enned is kéne valamit. Vagy szerinted nem így van, és énkebb éhen halsz?
- Honna tudod, hogy eddig én egyszer sem mentem el vadászni, amíg te nem voltál itthon, vagy éppen valami más dolgot csináltál? - kérdésére csak felhúztam a szemöldököm, ő erre pedig csak egy féloldalas, őnelégült mosolyt mutatott felém. Csak, hogy ezt egyszer sem tette meg. Megérzem az embereken, hogy mikor vadásznak és mikor éheznek rettenetesen. Zaynen csak az éhség, az idegesség és a feszültség érezhető. Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy nem vadászott azóta, s csak a kávén és a sima kaján él. Soha nem elég az ember alkotta étel.
- Mivel megérzem rajtad. Bármennyire is szeretnél nekem hazudni, nem fog összejönni, főleg ilyen téren nem - kijelentésemre hirtelen ledobta maga mellé a telefonját, majd ugyan ilyen gyorsasággal fel is pattant. Jelenleg pedig már csak egy lépés választ el tőle, ő pedig ilyen távolságból mélyen belenéz a szemembe. Írisze pedig még a szokásasnál is sötétebb. Majd megteszi azt az egy lépsényi távolságot felém, közben egész végig a szemembe nézve. Zayn feje egyre jobban közeledik az enyémhez, lassan lehajtja a fejét, hogy ajkai elérje ajkaimat. Mikor már súrolják egymást, bekopognak az ajtón, majd az illető be is nyitna, ha a zár megengedné. Zayn szeme azonnal visszavált a szokásos árnyalatára, majd ellép mellőlem és kinyitja az ajtót.
- Mivan? - Zayn a megszokott bunkó hangjával szólt az ajtóban állóhoz, akiben Liamet véltem felismerni.
- Itt van Sarah?
- Igen. Mit szeretnél tőle?
- Mi a baj, Liam? Minden rendben? - léptem azonnal Zayn mellé, aki arréb lépett, hogy helyet adjon nekem.
- Én is ezt szerettem volna kérdezni tőled, de ahogy látom semmi baj sincs.
- Hát ja, csak megakartam beszélni pár dolgot Zaynnel, de majd folytatjuk máskor. Menjünk - mosolygok rá, majd Zaynnek biccentve egy aprót, kilépek a szobából. Mikor becsukom az ajtót, kattan a zár. Erre pedig csak egy aprót sóhajtok, majd megérintem az alsó ajkamat, amihez Zayn szája ért. Ezután pedig ugyanígy beharapom a számat és elkezdem belülről rágcsálni - Kimegyek cigizni, jössz te is? - ezzel pedig az asztalról felkaptam a dobozt is a gyújtót, majd kimentem a teraszra, Liam pedig jött utánam és letelepedett az egyik székre, én pedig mellé, s magam elé húztam a hamutartót.
- Mi van köztetek Zayn-nel? - Liam hirtelen ingerült hangjától egy pillanatra összerezzentem. Ez komoly? Hosszasan pillantok rá, ő pedig rám. Semmi... Mondanám, de nem mondom.
- Menjünk sétálni - nem válaszoltam a kérdésére, hisz magam sem tudtam rá a választ,  mert ha azt mondtanám, hogy semmi, az nem teljesen lenne igaz, mert az előbbi akkor nem történt volna meg.
- Nem válaszoltál a kérdésemre - rántott vissza a karomnál fogva, azonnal elléptem mellőle.
- Mi a fasz bajod van neked? Nincs rá okod, hogy így viselkedj velem, szóval az indulataidat most azonnal fékezd le, mert könnyen fel tud idegesíteni bárki, és ezt te is nagyon jól tudod! - a végére a halk beszédemből egy elég hangos kioktatás lett, nem tehetek róla, hogy hamar felmérgedek, a véremben van - Menjünk, ha nem jössz akkor megyek egyedül, ahogy akarod, de én akkor is elmegyek most - hátam mögött csak egy halk sóhajtás hallatszott, majd lépdeltek utánam, ami azt jelenti, hogy Liam mégis tart velem. Azzal a pillanattal, mikor bezárom a kaput, egy ablak kitörik és rajta Niall röpül ki, legalább egy három méteres távolsággal a háztól. Liamre egy gyors pillantást vetek, majd ugyanazzal a gyorsasággal ugrom át a kerítést és rohanok Niall felé. Csak Zayn lehetett az, aki kidobta az ablakon, de hogy miért, azt szerintem nem most fogom megtudni...
- Mi a fasz?! - hátam mögül csak ezt az egy kérdést hallom, majd a rohanást. Mikor Niallhez odaérek, Zayn kiugrik az ablakon és felénk kezd futni.
- Állj! - ordítok rá, és a hangomra egyből megáll - Mi a szart csináltok ti ketten? Vagy, mi a szart csinálsz, Zayn? Tönkretesztek mindent! Az életemet egyaránt - az utolsó mondatom után Niall felé fordulok - Főleg te.




Na haliiiiiiii mindenkineeeeeek! Ezeket a hatalmas elmaradásokat rettenetesen sajnálom, de rengeteg dolgom van, a sok tanulás elveszi a mindennapi életkedvemet :D Ezért ezzel az új résszel szeretnélek titeket kiengesztelni, remélem tetszeni fog! Hatalmas ölelés mindenkinek! <3 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése