2016. május 21., szombat

6. rész

 Nem tudja senki sem, hogy ezek után mi vár arra aki ezt tette, ha gyilkolt ha nem. Az ajtót berúgom - már csak a hatás kedvéért is, ne hogy már olyan kis bénának nézzek ki - s amint elém tárul az előtér szemeim majdnem kiesnek, düh gyülelmlik bennem amikor meglátom a frissen megvágott testet, mellette a bűnöst. Nem hiszek a szememnek, érzem, ahogyan az a bizonyos fekete köd rám telepszik. Pár lépéssel termek a szőkeség előtt, nyakánál fogva azonnal a falhoz szorítóm őt. Tudom, a szemeim ragyognak a vörösségtől, de most ez számít a legkevésbé. Ha a szemeim is gyilkoló eszközök lennének Niall már rég halott volna, az is biztos. - Úgy őszintén, mi a faszomért jó ez neked, hogy kiirtod a családomat? Mi az a rohadt jó ok, hogy te ezt megtedd? Mert hogy életben sem maradsz, az is biztos - a harag egyre jobban összegyűlik bennem, most esik le igazán, hogy most ölte meg az egyik családtagomat. Vagyis, már a másikat. De, erre most mégsem tudok úgy odafigyelni, az agyam még mindig a szőkeség felé húz, az eszem azt mondja, hogy most azonnal öljem meg, marcangoljam szét és temessem el az erdőbe. De a szívem teljesen mást akar, mintha azt mondaná, hogy ne tegyek semmit, hogy nem az ő hibája. Pedig pontosan tudom, mit tett. A miértre nem kaptam választ, pedig rohadtul örülnék neki. - A feladatom, már csak a húgod és te következel - mondta nemtörődöm hanggal, mi az, hogy már csak én és a húgom? Mit tett a húgom? Mit? - Csináltunk mi valamit? De komolyan! Mi a faszomat csináltunk, hogy mindenkit meg kell ölni?- a végén már teljesen felemeltem a hangom, legszívesebben most magammal végeznék. Na de álljunk meg egy pillanatra... - Hol a faszomban van Sandy - egyre jobban kezdtem kétségbe esni. Teljesen kijózanodtam a sötétségből amikor rájöttem, hogy a húgom remélhetőleg jelenleg az iskolában van és nem valamelyik szobában vérbe fagyva. - Sajnálom Sarah - szemeiben eddig nem felfedezett érzelem csillant meg. Megbánás. Na ne. Leblokkoltan néztem ahogyan Niall elhagyja a házat, lábaim mellett a nagymamám, Sandy... Sandy akármelyik szobában. - Kurva életbe! - ordítom el magam. Minden teher, temetés. Hogyan tudnám én ezt kimagyarázni? Elmondom, hogy hopp féldémon vagyok, egy kurva bérgyilkos megölt három családtagomat és én következek? Tutira bezárnának egy diliházba. Meg kell bizonyosodnom arról, hogy hátha életben vannak. Lassan térdelek le a mamám mellé, bár biztos vagyok benne, hogy rajta már nem tudnék segíteni, mégis próbára teszem magam. Tenyeremet mellkasára helyezem, az erek hirtelen kidomborodnak az egész karomon, ujjaim végén látszik a hatalmas erőfeszítés a feltámasztás érdekében. Túlságosan is hamar lefáraszt ez a folyamat. Nem vagyok rá képes, erre csak is Lucifer lenne aki az élők világában mit sem ér amikor csak lent van olyan hatalmas ereje. Emberi alakban semmi lenne hozzám képest, ha felveszi más alakját az ereje rögtön eltűnik és csak akkor kapja vissza amikor lekerül róla minden. Kapnom kéne az alkalmon és végre jó volna vele végezni, vagy kiütni, esetleg elszívhatnám az erejét, ami szintén hatalmas erőfeszítés, de megérné, hisz ha láthatnám a félelmet megcsillanni a szemében. Felemelő érzés lenne. Akármennyire is kárörvendő vagyok ez az igazság. A halálesetek kihozzák belőlem a rosszat. Észre sem veszem, de pár kósza könnycsepp vándorol az arcomon, és mintha csak feladná,leesik az államig. Meg kell keresnem a húgomat, akármennyire is fáj bevallanom magamnak, egyetlen egy családtagom maradt. Lucifer. Akit ki szeretnék irtani, ha lehetséges lenne. Tíz éve volt fent utoljára az emberek között, majdnem bele is halt. Esélytelen lenne őt felhozni. Még érdekelni sem érdekelné őt,hogy meghalt vagy három ember és én ezt sehogy sem tudnám elintézni. Muszáj lesz itt hagyom mindenkit. Eldöntöttem,hogy meg keresem Sandy-t. Be jártam a földszintet. Semmi, most komolyan,ha ő is a fürdőszobában lesz eret vágok. Már azt sem bírtam,hogy a saját mamámat kellett látnom vérben úszkálni. Kettesével szedem a lépcsőket, minél hamarabb túl akarok esni rajta. Elsőként a fürdőszobát nézem meg. De nincs ott, a legutolsó szobába mennék be,de az zárva van. Gondolkozzunk egy kicsit. Az ajtó fából van. Simán beütném. Jó, berúgom az ajtót. Tudom,hogy itt lesz, most már képesek voltak bekapcsolódni az érzékszerveim. Különösebben nem tudnám megkülönböztetni más vérétől,ami eléggé furcsa számomra. Egy kisebbet rúgok a kilincs alá, majd minden erőmet beleadva kirúgom az ajtót. Besietve a szobába hatalmasat hökkenek a látványtól. Nincs itt semmi. Vérfolt a szőnyegen, hatalmas foltban. A tükör szilánkokra törve. Az ablak... kitárva.Meg kell keresnem, muszáj lesz megkeresnem őt. Nem bolyonghat egyedül az utcákon, hova mehetne? Az eszem már nem bír ennyi mindent felfogni. Már rég túl lett lépve a határon, amikor először minden csak egy késelésnek indult. Arról nem is beszélve, hogy én vagyok a következő. A nagyobb példány. Rohadtul érdekelne,hogy ezzel mi a céljuk. Ez már rohadtul nem vicces. Táskámból előkapom a cigimet, ajkaim közé csippentem, meggyújtom majd egy hatalmasat szívok belőle, egész testemet végigjárja a nyugalom, rohadtul jól esik és nagyon is alkalmas erre az időre. Lesétálok a lépcsőn, az ajtón pedig már szinte sprintelve megyek ki. Körbe járom  a házat kívül is, hátha itt van valahol Sandy. De nem, nem volt sehol sem. Egyre jobban kétségbe voltam esve. Most komolyan magától elment, vagy mi a fasz? Bennem van a döbbenet, egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy csak úgy kimászott az ablakon.
Már vagy fél órája járom az utcákat az autómmal, de még mindig semmi. Kezdem feladni. Haza kéne mennem, hisz otthon még várnak rám a fiúk. És kezd sötétedni, ideje lenne vadásznom is. Nem csak a cigit szívni,mert azzal rohadtul nem megyek semmire. Csak nyugtatom a lelkem,amiből már épp elég volt. Kellően felidegesítettem és nyugtattam le magam a fél óra alatt már körülbelül ötször. Hazafelé vettem az irányt, ezért egy éles kanyarral megfordultam az utcában, majdnem felborultam de most ez érdekel a legkevésbé. Akár fel is borulhattam volna, meggyógyulnék. Na jó, egy golyóval a fejemben már nem annyira. De gyorsabban gyógyulok,mint egy átlagos ember. Az eddig szóló zene kikapcsol a rádióban, és egy idegesítő vékony hang szólal meg benne:
 Jó reggelt minden kedves jelenlevőnek, mai hírem a híres fiúbandáról, az One Direction-ról fog szólni, semmi jóval nem szolgálom. Zayn Malik, eldöntötte, hogy hivatalosan is kilép a csapatból. A többiek pedig eldöntötték,hogy nem fejezik be az ötödik évüket. Weboldalunkon mindent megtalálhatnak részletesebben…”
Nem hallgattam végig, kinyomtam a rádiót. Zayn, és egy fiúbanda? Mi van? Eddig miért nem hallottam róluk,róla? Ennyire le volnék maradva a világ mellett? De Zayn jelenleg nálunk van nem?  Ó te jó ég, mi van ha most nem megy haza,hanem ledarál mindenkit a környezetében? Mi a faszomat csinálnék? Tudnák,hogy nem éppen egy átlagos ember. Na jó, most azonnal kiderítem,hogy mi van, mert már elegem van, több ütést már nem is kaphatnék.
A ház előtt parkoltam el, több embert érzek,mint kettőt. Halkan nyitok be a házba, és ekkor azonnal érzékelem ahogyan két szív őrölt tempóban kezd el verni. Leveszem cipőmet, majd egy lassabb tempóval sétálok be,hogy a többi három még észrevenni se vegyen. Mikor a nappali ajtajába érek szemöldököm homlokomig húzódik. Öt ember ül a házamban, a két fotelben-azaz velem szemben- Liam és Zayn ül, elég feszülten, már ránézésre is látszik.
- Mi a fasz? - mondom ki az egyetlen mondatot , amikor meglátom, hogy Niall is jelen van - GYILKOS! - ordítom el magam mérgemben, táskámat ledobom a földre, pár másodperc alatt érek a kanapé mellé, ahonnan Niall- t nyakánál fogva taszítom a falhoz. Senki sem fog most megállítani, a düh felülkerekedett az elmémen, már a démon fog belőlem beszélni és nem az ember. Egy tenyér megérinti a vállam, amitől reflexszerűen ütök hátra. Hatalmas lökésemtől egyikük nagy csörömpöléssel vetett véget az üvegasztalnak. Nem különösebben érdekel jelenleg. Niall szíve irtózatosan gyors tempóban ver, talán levegőt is alig mer venni, bár talán én akadályozom meg ebben. A tudatalattim megálljt parancsol nekem, de nem vagyok elég erős legyőzni a bennem lakozó szörnyeteget- Miért? - ennyit kérdezek az előttem levőtől, a szorításon épp annyit engedek, hogy beszélni tudjon.
- Ha nem teszem meg, rosszabbul végzem,mint most!- próbál kiabálni, de kezem nem engedi.
- Nem vagy olyan állapotban, hogy így beszélj velem, az utalásaiddal együtt- fogadni merek,hogy szemeim vérvörös színbe vannak borulva. Egy könnycsepp végig szalad arcomon, hagyom neki, hogy célba érjen. Körülöttem van eléggé lelassult szív és eléggé felgyorsult is. De a düh még mindig növekszik bennem, valahogyan, mégsem fogom még most kitépni a légcsövét és egyéb dolgokat.
- Sarah, engedd el!- kiabálnak mögöttem, nem tudom,hogy ki volt az, nem ismerem.
- Nem ez a nevem- kijelentésemtől érzem, hogy mindenki meghökkent, talán még a belső énem is.
- Akkor mond, mi? - ismerős a hang, de olyan mintha nem ismerném a hozzátartozóját.
- A démon- ejtem ki lassan a szavakat, és mintha ez csak növelné a haragomat.
- Hisz még csak teljes démon sem vagy!- már szinte ordítanak velem.
- Kurvára leszarom, meg kellene ölnöm. De nem fogom megtenni, megnyugodhattok.
- Sarah, Zayn tele üvegszilánkokkal, és egy kurvára átszúrta a mellkasát! Örülnék ha visszatérnél, a való életben. Vedd már észre magad!- és ekkor egy hatalmas ordítás következett.
- Hogy mi? - a méreg elszállt, a kontaktlencsém valószínűleg visszanyerte régi színét, gyorsabban veszem a levegőt, majd mikor menésre bírtam magam, átugrottam a kanapén és Zayn mellé térdeltem.Az arca verejtékes volt, szíve lelassult, szemét alig bírta nyitva tartani, gyorsabban szedte a levegőt.
- Nem vihetjük kórházba!- kétségbeesetten mondtam, körénk gyűlt mindenki.
- De kihúzni sem lehet, kitudja,hogy milyen eret talált el, vagy akármi- mondja Liam mellettem, aki szintén be van pánikolva.
- De így meg fog halni Liam!
- Megoldjuk, meg fogjuk oldani, hidd el.
- Jó, kérlek, hozz a konyhából rengeteg zsepit meg szalvétát. Ki fogom húzni ezt innen.
- Jó, jó megyek.
- Igyekezz Liam!- már a sírás határán járkáltam.
- Sarah- Zayn rekedtes hangon szólt hozzám, mintha már nem is utálnánk egymást- mindent sajnálok, amit mondtam vagy amit tettem. Remélem nem haragszol rám- miután ezeket kimondta, szemeit lecsukta.
- Zayn, maradj fent! Egy démon vagy, légy erősebb! Tarts már ki!- rázogattam meg a testét, szemeit pedig újra kinyitotta, de egy eléggé hangos nyögést is hallatott.
- Sarah, had segítsek!- jön közelebb Niall. Hirtelen erősségtől a falig lököm vissza, Egy kisebb ordítással reagál a csapódás végett, majd a fal mentén lassan csúszik le a padlóra.
- Pont te akarsz segíteni? Pont te? Aki megölte anyámat, a nagymamámat, talán a húgomat is? Kösz inkább kihagyom- a vége eléggé flegmára sikeredett de már  leszarom.
- Te tehetsz róla, hogy az asztalon végezte, most ne neked álljon feljebb. Ha egy életre megutál, ne kérdezd majd senkitől sem,hogy mi a baja. Majdnem a halálba lökted őt az Isten bassza meg! - az egészet végig ordította, valahol pedig tényleg igaza lehet, de részben ő is hibás volt, ne hogy már az egész rám legyen kenve mert itt szinte mindenki hibás.
- Fejezzétek már be!- jön ki Liam a konyhából, rengeteg anyaggal, szalvétával és egy elsősegély dobozzal a kezében- Zayn, ki szedjük ezt az üveget innen, csak tarts ki- a fertőtlenítőt előveszi, majd a kezembe adja egy szó nélkül, bár tudom,hogy mi lesz a dolgom.
- De ha a szövetek már körbenőtték? Akkor mit csinálunk?- kérdeztem, mikor leesett, hogy Zayn nem egy átlagos ember.
- Jobban fog neki fájni- Liam halál komolysága nem mindig olyan kellemes. Megragadja az üveget, majd egy kisebb erőfeszítéssel kihúzza a halált okozható tárgyat a mellkasából. A fertőtlenítőt azonnal a sebbe öntöm. Zayn háta ívbe feszül, egy hatalmasat ordít, ettől szeme egy vörösebb, izzó színt vett fel, agyarai előbukkantak, karmait pedig a földbe vájta a fájdalomtól. Szemeimet lesütöttem, tudom, hogy mennyire szar az ilyen, pár éve rengeteg ilyenen estem át.
- Nem szeretnétek bevarrni a sebét?- szólt hozzánk Niall, akire csak egy mérges pillantást vetettem.
- Be gyógyul, hisz még mindig démon- mondom neki lassan. Tudom, hogy mitől lehet felidegesíteni az embereket. Pokollá fogom tenni az életét. Remélem ezt ő is tudja.
- Hé, felviszem az egyik szobába oké? Holnap pedig vadászunk, jelenleg pedig kurvára nem érdekel, hogy mit fog hozzá szólni Lucifer.
- Ezt majd elintézem Liam, vidd- mosolygok rá, majd mikor elvitte visszarogytam a parkettára. Gyorsabban vettem a levegőt, mint szoktam. Közeledik valami. S mikor a tudatomig eljutott ez a gondolat, nyakam körül egy égető fojtókészülék ékeskedett- Mit akarsz Niall?
- Befejezem a munkámat- suttogta gonoszul fülembe, majd meghúzta a zsinórt.



Sziasztok édeseim! <3
Amint láthatjátok itt is lenne a kövi rész, több izgalommal, történéssel. 
Hálás köszönet a kommentekért, pipákért, bíztatásért!
Remélem tetszett ez a rész is és izgalommal várjátok a következőt!
Ha tetszett tessék pipálni, kommentelni, feliratkozni!
További szép hétvégét! <3

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Durván jó volt!
    Na..tessék..ez a befejezés...;)
    Várom a következő részt..:)!

    További jó hétvégét!
    Szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa, örülök, hogy tetszett ^^
      És hát igen, a vége:DDD

      Törlés
  2. Hello!
    Nagyon jó lett a rész.
    Siess a kövivel!:)
    Vivien

    VálaszTörlés