2016. május 12., csütörtök

3. rész

- Jobban vagy?- a csendet Liam töri meg,én pedig ráemelem tekintetem, mosolyogva bólintok és ezzel tovább megyünk. Egy kicsit lemaradok, majd nekifutásból Liam hátára ugrok amit egy nevetéssel díjaz. 
- Száguldj, hű paripám!- meg sem kottyan neki, hisz bika erős. 
- Cserélünk helyet?- felnevettem, elbírnám, mivel az emberi erő teljesen más, mint egy Démoné. 
- Nehéz lennél, te majom- mondtam neki nevetve.
- Majom? Komolyan?- egy aprót sikkantott a kijelentésemre, amitől még nagyobb nevetésben törtem ki, mindig is jobb kedvre tudott deríteni. Ő egy igazi barát, aki sosem hagy cserben. 
- Tudod, hogy nem úgy gondolom, de még mindig majom vagy- úgy mosolygom rá, mintha nem voltam volna semmit amivel idegesíteném őt. 
- Most is! Leraklak- száját lefele görbíti, mintha azt hinné, hogy beveszem ezt a kis színjátékot neki.
- Ne durcizz annyit, inkább menj tovább!- alig bírtam visszatartani a nevetést, mint egy kisgyerek, úgy viselkedik. 
- És még parancsolgatsz is,hát igazán kedves vagy velem, de komolyan- végig ugyanolyan viselkedéssel mondja végig a mondatait, amit egy gyerekéhez lehet hasonlítani.
- Kösz, kedves vagy, de úgy igazán, nagyon- ha már ő is így beszél, akkor én sem maradhatok ki belőle- Komolyra véve a szót, van valaki új mostanában? Régen voltam lent- utolsó mondatomnál egy kisebb sóhajt hallattam, de nem olyan feltűnően.
- Igen, holnap van az avatása- a részlet amikor igazán a pokol tagja lehet valaki, próbákat kell teljesítenie a későbbiekben, amire felkészült testileg és lelkileg, az első vadászat, az első verekedés, ez mind az avatás után- muszáj ott lenned, fontos személy vagy ebben a körben.
- Tudom, mindig félek, hogy nem ő rontja el, hanem én- igaz nekem csak jelenlevőnek kell lennem és tanúnak, esetleg valamire megszoktak kérni. Kíváncsi vagyok erre az évre mit találtak ki- Hány ember lesz?
- Egy –feleli komolyan a szemembe nézve majd tovább sétálunk.
- Mi a neve?- bár nem tudnék meg vele sokat, valamire akkor is mennék vele nem? Nem, sehogyan sem,hülye gondolatok. 
- Igazából? Nem tudok semmiről sem, de holnap pontban éjfélkor kezdődik az egész, jó lenne odamenni még éjfél előtt. Muszáj, lent kell maradnod. 
- Nyugodj meg, lent maradok egy ideig. Most itt sokkal jobb nekem,mint fent. Hidd el. Majd egyszer elmondom, hogy miért, csak most nehéz beszélnem róla. Nagyon nehéz- érzem,hogy apró könnycseppek kezdtek csurdogálni szememből, amit Liam észre is vett, ezért gyorsan mellettem termett  és szorosan átölelt. Bár nem tudja, hogy mi lehet ilyen rossz, jól esik, hogy segít. El kéne neki mondanom,de irtó nehéz. Megint sírok, azt hittem, hogy azért  sokkal erősebb vagyok ennél. 
- Menjünk be hozzád- aggodalom csillant meg a szemeiben,el sem hiszem,hogy ennyire félt. 
- Annyira örülök, hogy mellettem vagy!
- Hisz erre van a legjobb barát- mosolygott rám,a legőszintébb mosolyával amit életem során láttam. 
- Hiányoztál, de komolyan- szipogtam neki,mosolyogva. Komolyan hiányzott,amit csak most vettem észre igazán. 
- Huhh, egy alvilági örökösnek hiányoztam, ez számomra hatalmas megtiszteltetés. Állokm szolgálatára- megvillogtatta fehér mosolyát, amitől lányok milliói olvadnának el.
 Elszaladt az idő, kezdett sötétedni. Már épp hazaértünk amikor a mellettem levő fiút hívatták. 
- Liam,azonnal ide kell jönnöd. Az Úr keres téged, mi tart ilyen sokáig? Tudod, hogy szolgálnod kéne nem pedig… Oh.. Sarah. Isten hozott-mosolygott rám félősen Austin. 
- Ez egy kicsit irónikus,hogy a pokolban köszöntenek egy ’’Isten hozta’’ szöveggel. Maradjunk a ’’hello’’-nál vagy akármi. És,ja. 17 éves vagyok, 21.században élünk, ki magáz már ilyenkor fiatalokat? Austin, mi van veled ember?- röhögök rá,amire csak egy fejrázást kapok és egy széles vigyort. 
- Nem változtál Sarah, jó téged újra itt látni,ha gondolod gyere Liammel,Lucifer téged biztosan szívesen lát és enged egy kicsit Liamnek,mivel veled volt.
- Örömmel megyek, hisz egy alvilági király unokája biztosan nem kap büntetést semmilyen mulasztásért- forgatom meg szemeimet, hangomban némi fintort lehet felfedezni, de nem nagy ügy, túlélem a szidást. Hozzá szoktam már.- Gyere Liam,ne várassuk Lucifert. 
- Oké- nagyot sóhajtott,majd elindult velem rég nem látott öregapámhoz. Hurrá. Repesek az örömtől,már csak a gondolatára is. 
- Sarah, drága unokám, hát te is letetted a lábad a poklok fenekére? Rég láttalak, anyád hogy van? – kérdése nagy ütést mért szívembe. Lenyeltem könnyeimet,hogy szóra bírhassam magam. 
- Anyu…uhh.. Anyu meghalt- hangom elcsuklott a végére,még most sem tudom felfogni,erre csak így kijelentgetem Lucifer előtt,aki biztosan örül a fejének, hisz sosem bírta anyámat.
- Hogy mi?- kérdezte meglepetten,szemei elnyíltak,kikerekedtek,és amikor megcsapta a felismerés meg rázta a fejét.. – Ez,ez nem lehet,mi történt vele? 
- Megölték, Lucifer. Megölték bassza meg. Hisz még csak körülbelül két napja történt. Egy kis bérgyilkoska volt, aki lehet soha többé nem látok annyira elijesztettem. 
- Mi az,hogy elijesztetted? Mit tettél? 
- Meglátta a szemeimet, ideges voltam. 
- Van fogalmad,hogy mit tettél? Fel akarod fedni magad Sarah? Normális vagy? 
- Mondtam,hogy ideges voltam baszki. Ne hogy még engem okolj mindenért- kezdtem felemelni a hangom, egyre dühösebb voltam. Éreztem,hogy elönt a düh, és akkor már nincs megállás.
- Jó, nyugodj le, mert aztán még megölsz valakit- figyelmeztetett. Körbenéztem,mindenkinek riadt arca volt, ha csak rám pillantott. Ennyire ijesztő lennék? Egy féldémon? 
- Muszáj Liamet csicskáztatnod?- tématerelésnek pont megfelelő.
- Amíg én vagyok az uralkodó azt csinálok amit akarok,majd te változtathatsz ha átveszed a helyemet,Sarah- szemöldököm a magasba emelkedett kijelentésére. 
- Én? 
- Mert mit hittél? Ki? A kis Sandy? Akinek semmi kötődése nincs az alvilághoz? Hát ne legyél már ilyen buta. 
- Ezt még átbeszéljük. Négyszemközt- mondtam hangosabban,hogy mindenki megértse és hallja amit mondtam. Tisztán és érthetően- Milyen avatás lesz holnap? 
- Egy fiút fogunk avatni,neked kell átváltozatnod,remélem tudod. 
- Miért pont nekem? Milliónyi ember van még itt. 
- Te vagy az egyik legfontosabb személy,te tudod,hogyan kell. 
- Neve?
- Fekete haj,sötét szemek,démonnak illő.
- Azt kérdeztem, hogy mi a neve- vittem fel hangom,nagyon elegem van már a mából. 
- Azt majd megtudod. Holnap,pontban éjfélkor. Ne késs el, mert megjárod.
- Mindig is pontos voltam- ezzel pedig megfordulok és elmegyek- Liam, gyere! 
- Liam itt marad!- szól utánam.
- De most velem jön, ki jár neki is a szabadság, a többieknek is adhatnál, már nem azért- nézek rá fenyegetően.
- Vidd.
- Ok, csá- lerendeztem mindenkit egy ’’csá’’-val, látszik,hogy a mai nap nem egyszer idegesítettek fel. Valahol még bennem van az idegesség jele ,de már egészen kezd kiszállni belőlem. Elegem van. Elegem van ebből az egész családi ügyből. Le fogok költözni. Ott hagyok egy időre mindenkit. Sokkal jobb lesz így nekem. Az egyetemen van még időm,majd kérek egy későbbi időpontot,ha nagyon muszáj. Mamámékat lerendezem annyival, hogy egy időre visszaköltözöm az igazi otthonomba. De csak addig amíg bírom. Hisz itt sem a legkellemesebb. Talán. Anya mellett majd az lesz. Fent a mennyországban. Csak,hogy én oda sosem jutok el. A lelkem örökre itt fog maradni ha valaki megöl. egy fekete szobában. Hisz magamtól sosem halok meg. Egyszer majd valaki megöl,és nekem pedig ott marad a fekete szoba,amit mindenki annyira szerethet. Szerelem nélkül meghalni. Lehet,hogy kellemesebb,legalább senki sem törne össze. De. Ott van Liam. A legjobb barátom,akire mindig is számíthatok. És ott van Sandy. A húgom. Igaz ő még fel sem fogná ezt az egészet,azt sem tudja mi folyik körülötte a való életben per pillanat. De majd megérti ha felnő. Van még ideje. Nekem nem volt gyermekkorom,viszont tőle nem szeretném elvenni. És a mamám,akit mindennél jobban szeretek. Szegény ,fáj kimondanom, de neki is már csak pár éve van hátra, vagy hónapja. Mellrák. Utálom a halált. De nem félek tőle.
Reggel van, ma lesz az avatás. Már kíváncsi vagyok, hogy ki lesz az akit nekem kell átváltoztatnom. Remélem nem sajnálattal kell majd megtennem mert annál nehezebb nincs a világon,mint sajnálattal átváltoztatni valakit akinek lehetne jobb élete is. Kikászálódom kényelmetlen ágyamból és az első dolgom az,hogy kezemre kötöm fekete kendőmet. Besétálok a fürdőbe,hogy rendbe szedjem magam. Tükörképemet egy fintorral jutalmazom. megmosakszom, majd a hajamat kifésülöm, egy kicsit megtúrom, hogy normálisan nézzen ki. Szememre csak spirált viszek fel. Kontaktlencsémet berakom a szemembe. Megszokásból teszem, még ha lent vagyok is. Nem tudnék kimenni úgy, hogy ne rakjam be. Egy fekete melegítőnadrágot veszek fel és egy hozzávaló pulcsit. Lábamra pedig egy fekete converse-t veszek fel. Tudtom nélkül vagyok úgymond gyászos ruhában. Már ha ezt lehet annak nevezni. Jelen pillanatban fel sem akarok menni, napfényben  és stresszhelyzetben lenni.
 Kis lakásomat bezárom és elindulok Luciferhez, mert tudom, hogy Liam ott van. Sajnos, neki nem lehet olyan élete, mint egy normális démonnak. Lucifer direkt őt választotta ki,hátha így nem fogok vele barátkozni. De annál erősebb lett a barátságunk. Szóval ezt nagyon eltolta szegény. 
- Sziasztok!-köszöntem hangosan,mikor odaértem,hogy mindenki hallja és ne kelljen senkinek sem kétszer köszönnöm. A legtöbben visszaköszöntek,Lucifer meg csak rám nézett és tovább csinálta a dolgát. Ült a trónjában és parancsolgatott. Szokásos dolgok.
- Miért jöttél?- kérdezte Lucifer unottan,még csak rám sem nézett. A tömeget pásztázta,ami most eléggé gyér volt. Reggel van,mindenki ilyenkor vadászik. 
- Nyugodj meg,Liamhez jöttem. Hol van?- érdeklődést viszek hangomba,mivel tényleg érdekel,hogy hol lehet mos,vagy hova küldte Lucifer.
- Dolga van,nem ér rá. 
- Csak annyival különbözik a te gondolkodásod az övével,hogy Ő rá érne,ha nem kellene neked dolgoznia a faszságaid végett,csak azért,hogy még jobban elválassz minket- látom a szemeiben azt a hatalmas erőfeszítést,miként türtőztetnie kell magát,érzem,hogy most felhúztam kijelentésemmel. Tudja,hogy igazam van,csak nem akarja még magának sem bevallani. 
- Ez nem igaz,nem tudod miket beszélsz- hangjában csak úgy érezni lehetett a bizonytalanságot,amit Én okoztam. Gúnyos mosoly telepedett ki arcomra,amit jóformán meg is látott. Szemembe nézett,majd azonnal el is emelte onnan tekintetét és megtörte a csendet ami beállt közénk. 
- Menj,ha már ennyire nem bírod ki,hogy ne találkozz vele. 
- A legnagyobb gondom,hogy nem tudom hol van.
- A téren készíti elő a dolgokat éjfélre,sok dolgot kell még elintézni. 
- Majd megoldod- mondtam neki ezután hátat fordítottam neki és el is indultam volna,ha nem kiált utánam.
- Nem hozhatod el onnan!- ez egy hangosabb beszéd volt inkább,mint kiáltás. 
- Azt majd meglátjuk,Lucifer- rámosolyogtam,majd utamnak eredtem,egyenesen a térre. Talán öt percembe telt míg odaértem,egész úton az avatásra gondoltam. Egyre jobban érdekelt,hogy ki az,akit nekem kell majd átváltoztatnom. Körbenézek,Liamet keresem,de akárhogyan is szeretném nem találom. Hirtelen ugrást hallok magam felé,és mintha csak berögződésem volna,lehajolok,hogy az illető átugorjon felettem és elvétse a tervezett kis műsorát. 
- Szoptad barom,ez most nem nagyon jött össze. A hallásomat nem kéne alábecsülnöd Liam. Akármennyire is szeretnéd nem fogsz letarolni- miután jót röhögtem rajta közelebb mentem hozzá. 
- Mi a feladatod?- kérdeztem meg,mivel komolyan érdekelt. 
- Minden- válaszolt fintorogva,mire egy sajnáló pillantást vetettem felé. Körülnézve megláttam a ketrecekben lapuló éjjeli őröket,pontosabban griffeket. Gondolom alusznak,hosszú éjszakánk lesz.
- Szeretnék segíteni- felajánlottam segítségemet egy mosollyal kísérve,hogy hatásosabb legyen az összhatás,mivel komolyan szeretnék neki segíteni,hamarabb végeznénk és legalább én sem unatkoznék. 
- Figyeld Sarah,nem tudom mennyire jó ötlet ez,hiszen neked nem ez lenne a dolgod. Hanem csak ülni és nézni vagy éppen dirigálni.
- Jó Liam,ezt most be is lehet fejezni! Mi ütött beléd? Nem vagyok én senki,hogy nekem nem szabadna ezt csinálnom. Nagyon furcsa vagy most,van valami ok? 
- Nem a legalkalmasabb hely,hogy kifejtsem pontosabban mi a bajom,de ha el van minden rendezve ígérem elmondom,de nem egyszerű. 
- Furcsa vagy- érdekelt,hogy mi a baja. Sosem szokott ilyen lenni. 
- Majd megérted- rám nézett és szemeiben mintha valami szomorúság csillanna meg. Hangjában más érződött,próbálta leplezni magát. 
- Jó volna minél hamarabb,nem jó látni,hogy valami miatt szomorú vagy és valami nagyon aggaszt téged,ami nem lehet kis dolog,már csak azért sem mert nem vagy a legjobb kedvedben- utálom az ilyen helyzeteket,nagyon ritkán fordul elő,nem is tudom,talán akkor fordult elő ilyen utoljára,mikor Liam szerelmes volt, de a másik fél visszautasította. Lehet megint hasonló az ügy? De arról mesélt volna. Elképzelni nem tudtam,hogy most mi lehet. Lehet megint szerelmes? És mi ez a nagy hangulat ingadozás? Előbb még le akart teríteni. Jesszusom remélem nem fog depresszióba esni. 
- Jó,Liam mit kell még hozni? - a tématerelést választottam,hisz ezt most úgysem tudtam volna kiszedni belőle. 
- Ezeket már csak a többiek intézik- mondta,miközben lerakta az utolsó fáklyát is a helyére. Egy hatalmas kör van kialakítva. Bonyolult az egész avatás. De ezen is túl kell esnem,már ötvenedjére. A mai estével kereken ötven ilyen ceremónián vettem részt. Előfordult már,hogy egy évben több is volt,de olyan is amikor az év alatt egyszer sem. Furdal a kíváncsiság,egy fiú,vagy férfi. Lehet annyi idős,mint én. Lehet fiatalabb,esetleg sokkal öregebb. Megeshet,hogy ő lesz az első akit nem akarok átváltoztatni de megeshet,hogy sima ügy lesz. Túl sok variáció van,amit csak a jövőben,pontosabban tíz óra múlva tudok csak meg. 
Ez a tíz óra számomra a végtelent jelenti. Harmadszorra nézek rá az órámra,de még csak tíz perc telt el,kurva idő,hogy nem lehetne beletekertetni. Szívesen megtenném,hisz rohadtul kíváncsi vagyok már az estére. Mindig is nagyon izgatott voltam,ha nekem kellett valakit átváltoztatnom. Ilyenkor a fejemet is elhagynám ha olyan gyökér lennék. Belül egy megválaszolatlan kérdés hangzott fel,amely már elég régóta érdekel. Mi a fasz van Liammel? Aggódom,hogy valami nagyon rossz dolog. Túlságosan is féltem. Muszáj megkeresnem,hisz a végén még valamit csinál magával ami nem lenne a legboldogabb dolog. Akkor az életem egy részének lőttek. Nem lenne már olyan nagy boldogság,sőt semennyi sem. Órámra újból rápillantok,hátha több idő is eltelt,mint tíz perc. Meglepődötten méregetem órámat,miszerint már egy órája sétálgatok és keresem Liamet,akit meg is találtam volna ha nem megyek el egy másik irányba. Szörnyen hülye vagyok. Csak találjam már meg azt a gyökeret! Lépteimet gyorsabb tempóra állítom,hogy megérkezzek a célomhoz. És igen,ott találom Őt,a ház falának dőlve. Egyre rosszabb érzés fog el,miközben látom,hogy a sírás szélén áll,arcát tenyerébe temeti és megdörzsöli amikor meglát. De szomorúságát még minden természetfeletti erő segítsége nélkül is érezni lehet. Csak rá kell nézni és látni lehet azt a hatalmas szomorúságot, amit egész teste sugároz. Lassan sétálok oda hozzá, hogy még véletlenül se higgye azt az indulatosságot, ami jelenleg nem lakozik bennem. Viszont gatyába kell ráznom az is biztos. Halkabban szólok hozzá és érintem meg vállát. 
- Liam,mi a baj?- lágyan szóltam hozzá,hátha elmondja mi az a hatalmas nagy baj ami benne lakozik. 
- Sarah. Gyors leszek,és megértem, ha megutálsz ezután- mosolygott rám szomorúan majd szemeit lesüti. 
- Kérlek mond már!- egyre jobban félek attól,hogy tényleg lesz valami ami miatt haragudnom kell rá- Liam!
- Szeretlek Sarah.



Ahoj!
Amint láthatjátok meg is hoztam a következő részt, nagyon remélem, hogy tetszik.
Ha nem én írnám a blogot, komolyan mondom nem kicsi agyfaszt kapnék a végétől, szóval akinek azt okoztam, annak bocsi:D <3 

Köszönöm, hogy írtok véleményt a részekről, és ezt válaszképpen meg is szoktam nektek írni, de azért itt is köszönöm^^ 
Nos, nem húzom tovább a szót, ha tetszett a rész akkor tessék pipálni, kommentelni és "feliratkozni"
További szép napot! :)

6 megjegyzés:

  1. Szia!
    Imádtam! Eszméletlenül jó lett! :)
    További szép estét!

    VálaszTörlés
  2. Szia
    Nagyon jó lett.
    Most már nagyon pörögnek az események és ez fantasztikus!
    Csak így tovább

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Halii:)
      Igyekszem minél több mindent beleírni:)
      Köszönöm^^

      Törlés
  3. Fantörpikusan jó lett!
    Siess a kövivel!:)

    VálaszTörlés