2016. május 15., vasárnap

4. rész

- Ho… hogy mi? - dermedten állok Liam előtt, aki most mondta ki, hogy szeret. Nem, nem szerethet, nem szabad szeretnie. Nem tudnám viszonozni, az eddigi nagylelkűségét is alig tudom!
- Sajnálom Sarah, túl sokáig tartottam magamban. Muszáj volt elmondanom, hisz amikor meglátlak, mindig arra gondolok, hogy te mindig is milyen jó barátom voltál én pedig elbaszom egyetlen szóval, ami nálam túlságosan is sokat jelent. Figyeld, megértem, ha te nem úgy érzel, ahogyan én. De kérlek, maradjunk barátok. Legalább maradjon meg bennem az a tudat, hogy valamennyire még mellettem vagy!
- Liam, fogd be! Nagyon sajnálom, hogy én nem érzek irántad semmit. De fogd fel, hogy még mindig a legjobb barátomként tekintek rád, ez pedig nem fog változni - egyet sajnálok majd benne, ha esetleg egyszer megtalálom az én szerelmemet. 
- Köszönöm, hogy elfogadod - rávillantok egy széles mosolyt majd átöleltem, nagyon szorosan, hogy érezze, nem fog mellőlem szabadulni, addig amíg meg nem halok. 


***


Már csak egy óra választ el attól, hogy meglássam, azt az embert, akit  démonná kell változtatnom. Elvenni tőle az életét, elzárni őt a külvilágtól. Már nincs menekvése, ebből már nem léphet ki és én sem. 
Fekete ruhát öltök magamra, mint mindig. Rápillantok az órára, ami azt jelzi, hogy épp ideje kiindulni a térre. Este tizenegy óra van, de már nem bírok tovább várni. Futólépésben sétálok célom felé, reménykedve, hogy a társaság nagyja már ott várakozik, és nem én leszek az első. Bár, Lucifert nézve ő már sokkal hamarabb ott volt és ült az saját szent helyén. Szerencsémre közel lakok a térhez, futólépésben talán öt perc sincs. Gyorsabban megérkeztem, mint gondoltam. Körbepillantok és meglátom drágalátos öregapámat, aki már unottan üldögél a helyén, miközben a társaságot pásztázza. 
- Helló! - köszöntem neki, amikor mellé értem.
- Csak ideértél - nézett rám - készülődj, csak fél órád van. Szedd össze minden erőd, szükséged lesz rá.
- Igyekszem, persze könnyű ezt annak mondani aki csak ül és nézi, hogy én és a többiek mit csinálunk  egész idő alatt.
- Próbálj egyszer kedvesebb lenni, ha megkérhetlek - mosolygott rám gúnyosan, amitől reflexszerűen kaptam hányingert. Utálom amikor ezt csinálja. 
- Megkérhetsz, csak nem igen fogom teljesíteni, kedves Lucifer. Hozzászokhattál volna, hogy ilyen a természetem, nem lenne nehéz. 
- Ha esetleg Liamet nem állítottam volna be a szolgáim közé, akkor is így viselkednél velem?
- Ugyan. Ez csak az egyik ok. De tudod jól, hogy van ennél nagyobb dolog, amiért így viselkedem veled. 
- Régi ügy, nem hiszem el, hogy még mindig nem felejtetted el. Legalább már tíz éve, hogy megtörtént.
- Hogyan lehetne azt elfelejteni, ha megölted az apámat? A saját fiadat basszameg?! És én még felejtsem el? Kurvára nem értelek, hogy téged, hogyan nem kísért a bűntudat vagy fáj, amit tettél. Ezért vagyok ilyen. Már rég rájöhettél volna a dolgokra - hangomat felemeltem a végére, rohadtul ideges vagyok. Nem hiszem el, hogy ilyen könnyen kimondja. Senki szájából nem hallottam még így. Mintha ez a dolog egy nagy semmi lenne! De ahogy látom számára nem jelent túl sokat... Szánalmas. 
- Sarah, ezt most fejezd be! 
- Leszarom, mindenki tudja, hogy ez az igazság, te pedig magasról teszel rá - kellően felidegesített, most már tuti, hogy sima ügy lesz az egész átváltoztatás. Annyira jó volna ilyenkor, ha olvasna a gondolataimban. Legalább könnyebb dolgom lenne, ha tudná, milyen dolgokkal küldeném el melegebb éghajlatra. 
Odasétáltam a térre, hogy ne kelljen itt lennem vele. Minden elő volt készítve. A fáklyák körbe vannak rakva az egész téren. Varázsitalok előkészítve. És végezetül ott van az a hely, ahol minden meg fog változni. Ahol elveszek egy életet. Ahol egy új démon fog „megszületni”. Akinek én veszem el az életét. Tíz perc múlva mindez meg fog történni. Vagy kevesebb idő múlva. 
- Szorítok. Mint mindig, most is sikerülni fog, hidd el - mögöttem egy nyugtató hang szólalt meg. Akárhol felismerném, Liam. 
- Köszönöm a biztatást. Remélem könnyen menni fog minden- mosolyogtam rá. Odasétáltam hozzá, majd szorosan átöleltem, hogy érezze, mennyire is szükségem van rá. 
- Ne legyen bűntudatod. Ő akarta vagy kényszerítették, hogy démon legyen. Neked ebbe nem volt beleszólásod. 
- Túl jól ismersz- nevettem el magam. Kiengedték a griffeket, szóval már nincs sok idő. 
- Sarah, menj állj be a körbe! - kiáltottak nekem hátulról. Engedelmeskedtem a kérésnek, beléptem a körbe. Már csak várnom kell, hogy éjfél legyen. Pontban éjfélkor hozzák be azt az embert, akit át kell változtatnom. Minden fáklya fellobban körülöttem. Kezdődik. Amikor felnézek látom, hogy hozzák az áldozatomat. Amikor rám nézett felismertem azt a srácot, akivel egy hete összefutottam. Aki miatt elestem. Szemöldökét felvonja amikor végig mér. Magasabb nálam, sokkal. Mellette eltörpülök. Volt már ilyennel dolgom. A következményét is tudom. 
- Zayn, állj be te is a körbe! - utasítottak neki ugyanonnan, ahonnan nekem pár perce. 
- Próbáld eltűrni a fájdalmat, ha az ital nem hatna majd annyira - mondom neki halkan. Hallom gyors szívverését, ami most éli meg utolsó perceit. Ahogy felnézek fekete szemeibe megcsillan benne valami. Félelem. Bennem pedig felmerül a kérdés. Visszafordulhatok? Nem tehetem, szabályszegés lenne. Sajnálom átváltoztatni, komolyan, ha nem lenne muszáj, most elmenekülnék innen. Egy hatalmasat nyel amikor meghallja, hogy kezdődhet. Idehozzák az italokat amiből mindketten iszunk, megkönnyíti az átváltoztatást. 
- Sajnálom - mondom olyan halkan, hogy talán meg sem hallotta. Lehunyom szemeimet, az erő lassan felgyülemlik bennem. Felhúzódik az üveg körülöttünk, ami megakadályozza a hatalmas zuhanásokat amiket okoznák. Erőset lökök mellkasán, amitől hatalmasat csapódik az üvegnek. Csodálom, hogy nem törik ki. Próbálok gyors és fájdalommentes lenni, ami nem sikerül nagyon,hisz már most okoztam fájdalmat,pedig még csak az elején vagyunk. Ki kell szívnom a lelkét. Ehhez megfelelően cselekszem. Pár lépéssel sétálok oda hozzá. Közelebb hajolok hozzá, s körmeimet bele vájom, hogy elérjem szájának kinyitódását. Azonnal fölé hajolok, hogy kiszívhassam a lelkét, ezután már csak szívdobogása tartja életben, ami már nem sokáig fog tartani. Két kezemmel tenyerelek rá mellkasára, minden erőmet beletaszítom, amitől nekem is egy halk nyögés hagyja el a számat. Nem volt még dolgom ilyen erős szervezettel. A hátamból hirtelen két fekete szárnynak nevezhető valami jelenik meg. Ritkán jön elő magától. Nem is értem miért jöttek ki. Idegességemben? Vagy talán az erőveszteségemben? 
- Sarah – hallom, hogy mögöttem nevemet ordítják - Fejezd be,már csak neki kell végigszenvednie, te már megtetted amit kellett! - utasításokat hallok, de nem tudom magam irányítani. Szemeimet összeszűkítem, majd kitágulnak amikor látom, hogy az alattam levő fiú már eszméletét vesztette. Mikor tudatosul bennem, hogy még mindig a mellkasát nyomom erősen - ahol szíve már rég megszűnt dobogni - lerogyom mellé a földre. Szárnyaim lassan húzódnak vissza bőrömbe, szúrós fájdalmak között. Felszisszentek amikor megérzem, hogy teljesen visszahúzódott. Ránézek a mellettem elterülő fiúra. Nem tudom,hogy mikor kezdődhetett el az átváltozása,de teste melegét már rég nem érzem. Őszintén sajnálom, hogy ezt kellett tennem vele,az pedig számomra megmagyarázhatatlan, hogy miért nem bírtam saját magammal. Zayn-t felkapják mellőlem és távolodó léptekből ítélve elviszik mellőlem. Szemeimet nem vagyok képes kinyitni, túlságosan is lefáradtam ettől. Kezd bűntudatom lenni, visszaemlékszem mindenre ami az előbb történt, hogy mekkora fájdalmat okozhattam neki, hogy nem vettem észre amikor már eszméletlenül fekszik alattam. Miért jöttek elő a szárnyaim? Túl sok a megválaszolatlan kérdés. De legjobban akkor is a figyelmetlenségem zavar. Ó, hogy mit fogok én még ezért kapni. Még a démonságra sem tudnám ráfogni, mivel még mindig csak félig vagyok az. Van bennem emberiség, de csak a szívem dobog. Ennyi,egyéb emberi talán már csak a kinézetem. Ami reggelente sem mindig az. 
Lépteket hallok baloldalról, felém hajolnak, elvisznek. Izmos mellkas. Liamre tippelnék, de most ebben sem vagyok biztos. Az erőm nagyon csekély. Csak hallok és érzek, jelenleg semmit sem tudok csinálni. Kezd elég zavaró lenni a gondolat, hogy most semmit sem látok. Még azzal sem vagyok tisztában jelenleg,hogy éppen kinek a karjában lógok. Hosszasan fújom ki a levegőt, majd egy kicsit megmozdulok, ezzel remélve, hogy a hordozóm észreveszi,hogy jelenleg még ébren vagyok. 
- Nyugodj meg, elviszlek vadászni - Liam, ő hordoz engem. Az pedig egy külön megkönnyebbülés, hogy újra lehet erőm. Halványan elmosolyodom, majd várom, hogy megérkezzünk. 
- Mi történt?- kérdezem,mivel tényleg nem emlékszem pár dologra, hogy mi miért és hogyan volt. 
- Majd elmesélem, de először vadászol. Megérkeztünk- résnyire nyitom szemeimet, s csak a sötétséget látom. Érzem, hogy körülöttünk szálldogálnak a lelkek. Tudom ez értelmetlenül hangzik, de komolyan körülöttünk repkednek. Most nem csak egy lelket kell felszívnom. Húst is kell ennem, amit itt nem tehetek meg. Az erdőbe kell mennem ha az állati húst választom, de ha emberire vágyok inkább - amire nagyon az elején vágytam csak - akkor fel kell mennem a való életbe, amit nem nagyon választanék jelenleg. Nem akarok én még oda felmenni, nagyon jó nekem itt lent is. Maradok az állati húsnál. Az pedig változó, hogy éppen mit szeretnék. Egy egész griff vagy csak egy… egy róka? Sok állat van, meglehetően sok, nagy a választék. Emberfüggő vagy éppen attól függ, hogy ki mennyire erőtlen. Igaz, egy griff talán már egy csapatnak való, de pont ezért vannak kisebb állatok is. Sajnálok állatot enni, jelenleg inkább vadásznék le pár embert. Liam letesz a földre, miközben körülnézek, rengeteg emlék jut eszembe, amik megmosolyogtatnak. Akaratom ellenére játszódik fel az első vadászásom. Mindössze hét éves lehettem, egy gond nélküli kislány aki félt, hogy mit kell tennie, hisz az volt életem első vadászása Ekkor még élt apám, vele jöttem ide, ő mutatta meg nekem a vadászás részleteit és árult el apró részleteket.

 *vissza emlékezés* 

- Apu, nagyon félek, hogy elrontok valamit - könnyes szemekkel nézem rá, széles mosolyra húzza ajkát és egy kisebb kacaj is elhangzik a szájából. Összeszűkítem szemeimet, mintha megharagudnék  rá. Magához ölel, majd kedves hangon bátorít. 
- Nyugodj meg, minden rendben fog menni, csak figyelj az utasításaimra - bólintok egyet, majd mögém lép és halkan kezd a fülembe suttogni. De még nem érte, hogy miért.
De ezért, mert akik ott vannak, már előre tudják, hogy valaki közülük most már örökre eltávozik innen.
- Hunyd le a szemeidet lányom, érezd ahogyan suhan körülötted minden. Ha nagyon közel van hozzád lecsaphatsz rá. Akárhol is megy el, ha közel van hozzád le kell vadásznod! - halkan fújom ki a levegőt, amikor ellép mögülem. Szemeimet becsukom, erősen koncentrálok a levegőre, akármikor a közelembe érkezhet valami. Nem tudom, hogy hogyan kell levadásznom. Kétségbe vagyok esve. Kinyitom a szemeimet, majd félve megszólalok.
- Apu, hogyan kell levadásznom? - félem a válaszától, azt hittem le fog szidni amiért még nem tettem meg. De nem így volt. Mellém áll, kezét vállamra rakta majd ismét megszólal. 
- Erre neked kell rájönnöd, ezt senki sem tudja veled megtanítani. Rá kell érezned - hangjában némi mosoly van elrejtve, kedvesség és lágyság. Apám mindig is nyugodt ember volt. Egy mély lélegzetet veszek, majd ismét becsukom szemeimet, erősen koncentrálva várom, hogy végre a közelembe jöjjön valami. Amit még életemben nem láttam. Majd amikor már feladnám, mögém érkezik az a dolog, ami később életben tarthat - Hét évesen nem nagyon csinálhattam sok mindent, a lelkierőm nem fogyott. De egyszer mindent meg kellett tanulnom. Mintha apám tudta volna, hogy már nincs sok ideje hátra - Hirtelen fordulok abba az irányba majd szívom fel az első lelket. Nagyon fura érzés, az egész testemet átjárta belülről. Kirázott tőle a hideg. Hatalmas kő esik le a szívemről amikor elér a tudatomig, hogy le tudtam vadászni életem első lelkét. Fura ezt kimondani, hogy lelket vadászok. Teljesen más, mint amikor egy embert vagy egy állatot kellene.
- Na nem is volt olyan nehéz,vagy talán tévedek?- mosolyog rám amikor kiérünk a sötétségből.
- Köszönöm,  hogy megtanítottad velem - mondom neki, majd a nyakába borultam. 
*

Hé,minden rendben? Te sírsz- érintette meg Liam a vállamat.


- Persze, csak az emlékek- Mosolyogtam rá. Néha el is felejtem az éjellátást. Nem mindig a legkedvezőbb képesség - Essünk túl rajta és menjünk már vadászni. Eldöntöttem, hogy ma mégsem állatot vadászok, és egyáltalán nem lesz bennem bűntudat - kacsintottam rá, majd gyorsan csaptam le a mögöttem elsuhanó lélekre. Már sokkal gyorsabban megy, mint azelőtt. Hatalmas izgalomban vagyok, hogy felmegyek az élők közé, ahol ma már egy emberrel kevesebb lesz. Ha Liam is embert fog vadászni két ember veszti életét.
Amikor kilépek a hatalmas sötétségből Austin hangját hallom meg, ahogyan már messziről kiált nekem. Azonnal ledermedek amikor meglátom, hogy bizony nem egyedül van. Mellette áll Ő. Akit átváltoztattam.



Sziasztoooooook ^^ 
Mint látjátok meg is hoztam a következő részt, egy kicsit később de itt van :D 
Milyen napotok volt ma? írjátok le komiban :))
Remélem tetszett minden része. Próbálok mindig valami érdekeset vinni a részekbe:) 
Köszönöm a kommenteket és a pipákat is, csodálatosak vagytok <3
Szóval, ha tetszett  ez a rész is, tessék kommentelni, pipálni és feliratkozni!!
Találkozunk három nap múlva! További szép napot<3 






5 megjegyzés:

  1. Hello!
    Nagyon jó lett a rész!
    Nagyon jó napom volt köszönöm a kérdést!Neked milyen volt?
    Siess a kövivel!:)
    Vivien

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szioooo
      Köszönöm^^
      Hosszúak a napjaim, de sietek :D

      Törlés
  2. Szia!
    Tökéletes és még mindig tökéletes.
    Erre nem lehet mást mondani!
    Jó napom volt köszönöm a kérdést.
    Siess a következő résszel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziuuu, annyira örülök, hogy tetszik:)

      Törlés
  3. Szia!
    Nagyszerűlett!
    Imádtam ahogyan leirtd Zayn átváltoztatását...
    Na és a csajszinál az a szárny elő 'bùjás'...kivancsi vagyok akárcsak jò maga hogy miert is volt :D

    A vissza emlékezéses rész nagyon szép volt :)
    Kelloen reszletes ès csodalatos :)

    Koszonom, hogy olvashattam!
    Megyek is tovabb olvasni...a kesok szerencseje....ket reszt olvashatok egyszerre :):)
    Szia

    VálaszTörlés