2016. május 3., kedd

Prológus

Reggel telefonom csörgésére ébredek, bár nem a legkellemesebb világosságban számomra. A fejem kissé hasogat, amit a földön heverő kisebb piás üveg bizonyít is, talán nem kellett volna egymagamban meginni az összeset. Túl késő, eléggé elcsesztem, legközelebb el sem kezdem. Könnyű mondanom, de tudom, hogy sosem tartom be az ígéretemet saját magamnak. Egy kisebb nyögést hallatok, kényszerítenem kell magam, hogy valahogyan felkeljek az álomba húzogató menedékemből. Nehéz eset vagyok tudom, de biztosan mással is előfordul, hogy legszívesebben visszaaludna és nem érdekelné őt senki és semmi. Kár, hogy nálam egészen máshogy megy ez a menet. Mély levegőt beszívva ülök fel az ágyamban, majd ugyanígy is állok fel az ültemből. Mielőtt még a fürdőbe igyekeznék, a papucsom másik felének a vadászására indultam. Rám köszön a siker, amikor az ágy alá nézve megtalálom a párját. Mosolyogva húzom fel lábamra, majd végre a fürdőbe mehetek, ahol a reggeli fejemnek véget vethetek és egy új kinézetet varázsolhatok magamnak. Beállok a zuhanykabinba, majd azonnal magamra is engedem a vizet. Sajnos nem tarthat olyan sokáig az örömöm, ha tovább folytatnám késében lennék. Ma pedig nagyon nincs kedvem elkésni, le szeretnék végre diplomázni, ez az utolsó évem és sikerrel szeretnék járni. Kisebb sóhajt hallatva veszem fel az aznapi ruháimat, ami, mint mindig, most is egy egyszerű farmerből és egy felsőből áll. A tükörhöz közelebb hajolva belekezdek a sminkembe, ami szinte ugyanaz, mint a többi napon. Az alapozó segít rajtam, hogy elfedje a kissé sápadt bőrömet a karikákkal együtt. Szememet kihúzom, pilláimat pedig átspirálozom. Mikor végre kisminkeltem magam, eszembe jutnak a vörösen ragyogó szemeim, amiket egy barna kontaktlencsével tudok csak elfedni. Hajamat egy fintorral jutalmazom, a lustaságomnak köszönhetően ma csak lófarokba kötöm. Erősen gondolkodom azon, hogy mit felejtettem ki a reggeli rutinomból, majd nyugodtan tudatom magammal, hogy ma nem felejtettem ki semmit sem. Nem lenne a legkellemesebb dolog, ha egyszer valaki észrevenné, hogy valami nincs rendben velem. Akár a szemeim, akár a bőröm. Csak egy kis jel és máris mindenre fény derülhet.
Kitárni a világ elé, hogy egy démon vagyok? Megtehetik, de akkor az életüket féltsék. Amúgy is csak félig lenne igaz, hisz én mindig is egy féldémon voltam, vagyok, leszek.



Sziasztooook! Egy kisebb félelemmel, de kiraktam a blogom első részét, vagy inkább prológusát. Nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, hiszen számomra jelenleg ez lenne a legfontosabb. 
A részek kirakásánál észrevehető lesz, hogy igazából mikor is lesznek kirakva, de igyekszem három naponta:)
Minden fajta véleményt elfogadok, a lényeg, hogy jelezzetek!
Ha tetszik a blog iratkozzatok fel és szóljatok hozzá valamit:) További szép napot mindenkinek!

2 megjegyzés: